Kiskoromban, amikor még apu velünk lakott és a család hajlandó volt egy légtérben meglenni egymással, minden évben átmentünk Budára a nénikémékhez egy közós vacsorára. Nagyon szerettem ott lenni és játszani az unokatestvéreimmel :) a fa egy komódra volt feltéve, így majdnem a plafonig ért. A nagypapa pedig a konyhában ült a kis hintaszékében :)
Habár a székek száma a vacsoraasztalnál kissé (khmmmm) megcsappant, a menü is egyszerűsödött, és olyan messzire sem kell már menni, mégis, ez amolyan hagyomány maradt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése